Seattle: http://picasaweb.google.hu/kisgorbi/Seattle?authkey=Gv1sRgCM_Rpt7i-6mwrgE#

New York: http://picasaweb.google.hu/kisgorbi/NewYorkDay1?authkey=Gv1sRgCOLbw7qu3oTjowE#

http://picasaweb.google.com/kisgorbi/Amerika02#

http://picasaweb.google.com/kisgorbi/Aug242010#

Kelés, reggeli, kivételesen én keltem fel először, hogy megtudjam csinálni nekik a képeket. 10 körül indultunk el vissza Danékhez. Újra úton, át 2 államon. Sivatagos vidék, majd amikor leértünk a Columbia folyó mellé, a sajátos mikroklimája miatt egy kicsit megtelt élettel a környezete, fokozatosan zöldült a táj, és egyre több lakott települést lehetett lárni. A sivatagos részen volt olyan, hogy 100km alatt kb 3 autó jött szembe. Ahol megálltunk pihenni wc..etc volt egy vizesés, ami nagyon sok láb magas volt és szép ( olyan szépen tudok néha fogalmazni.. ) megmásztuk lefényképeztük, mindent ami kell. Következő megálló Portland volt, ahol kb 2 órát voltunk, nagyjából körbesétáltuk a belvárost, lementünk a partra. Szépen meg van csinálva. Az összes hid felhúzható, szépen megcsinált fém szerkezettel, bár van egykét magasabb is, ami alatt a nagyobb hajók gond nélkül átférnek. Part után keringtünk kicsit a városba, valami kajafélét keresve, amit végül a parkolónk mellett található gyorsbüfés fabódék személyzetének kreativitásának gyümölcsében találtuk meg. Család fish & chipset evett egy skót faszitól, én a magam részéről mivel nem szeretem a halat, maradtam a jól bevált és finom mexikói burritónál. Nem egy ízorgia, mivel fűszerrel eléggé spóroltak, de ettől függetlenül finom volt a rizs, bab, zöldségek, csirke és a szósz kombinácója tortillába burkolva. Szerény kis ebédünket egy parkba fogyasztottuk el, számomra egy kis műsorral, mert egy csüves faszi keringett ott, nagy halom kajával és üditővel a kezében. Végig egyhelyben toporgott, nézegetett, toporgott miközben felváltva nézegette az eget és a járókelőket.  

Kaja után vissza a kellemes, hűvös kb 45 fokos kocsiba, nagynehezen kikavarodtunk Portlandből, mert volt egy kis dugó, de utána hálas isten eltudunk illanni a dolgozói sávon ahol csak azok mehetnek akiknek a kocsijába minimum 2 de inkább több ember ül. Ehhez hozzátartozik, hogy az amerikaiak jellemzően egyedül használják a kocsit, ha dolgozni mennek, mivel mindenkinek van a családba és igy nincsenek egymáshoz kötve annyira gondolom, viszont cserébe minden nap szivnak a dugóba, ahelyett, hogy gyakorolnának egy kis minimális kompomisszum készséget. Útközbe semmi emlitésreméltó nem történt, olyan fél8körül értünk Redmondba Denékhez, ahol elvileg paprikás csirke volt, de inkább tűnt csirke lecsó valami babos rizses cucc keverékének, de ettől függetlenül finom volt és laktató. Vacsi után boroztunk főleg, én megkóstoltam egy kis mexiból importált tequilát. ( szem felcsillan ) Hát ehhez képest a nálunk kapható " jó minőségű " Sierra Tequila, aromával  dusított denaturált szesz. Ez valami mennyei, 100% agave. Az eddigi fogyasztásom és a sörök borok minősge alapján, nem is beszélve a töményekről, rövid úton alkoholista lennék ebbe az országba. Ma indulunk New Yorkba, új világ.. város.. vége a csendes vidéki életnek. képeket rakok, ha találok netet még a tegnapról is. 

Tegnap megmásztuk a kert végében lévő kis ezerkétszáz méteres hegyet. A táj körbe gyönyörű a hegy és izzasztó. Délután egy kis döglés majd este bementünk Bendbe megnéztük a várost és vacsoráztunk. Vacsora után megnéztük Kip lányánaka házát amit jövő héttől bérel havi kilencszáz dollárért. A ház tipikusan amerikai kicsi fából épült szomszéddal közös udvar ami kb 6méter hosszú és 2 méter széles. A ház belül szerintem szörnyű, kb 1 hét alatt bekattannék benne. Mindent vastag puha szőnyeg borit, kivéve a konyhát a wc-t és a fürdőt. Levegő alig van benne, az ablakok kicsik, 2-3 nagyobb ablak van. Ha választanom kéne egy józsefvárosi panel és eközött józsefváros nyerne. Szörnyű.

Ma kajakozni voltunk fent a hegyekbe, vulkáni tavakon. Két gyönyörű tó vizét szeltük karcsú kajakunk belsejébe burkolózva, miközben madarak dallama csengett fülünkben és déli nap cirógatta orcánk lágy vonalvezetését és tarkónk mives vonalát. A második tavon névszerint Hosmer Lake voltunk a legtovább, körülbelül 2 órát. Átszeltük a tó náddal szegélyezett lágy hullámait, belemerülve a vadregényes táj fenyőfákkal szegélyezett csodálatos világába, mignem elértünk egy folyó torkolatához. Ahol feleveztünk. Egy vizeséshez. Ami vizes volt. És eséses. Végig gyönyörű volt a táj,a patak viszonylag szűk, két oldalt füves part, tele virágokkal, amibe bele - bele kapott a lenyugvó nap sugarai által kisért hűs esti szellő. Mikor visszaértünk a kocsihoz, felpakoltuk a 4 kajakot, aztán segitettünk a mellettünk csónakot kipakoló párocskának felpakolni a csónakukat. Este elmentünk kajálni, egy helyi sörfőzde kajáldájába, ahol saját sör, és nem túl szivbarát kaják vártak. Azthiszem most ettem életem legjobb hamburgerét, ami nemcsak hatalmas volt, hanem finom is. Szerintem a recept: Fogj egy fél marhát, csinálj belőle húspogácsát ( minimum harminc deka hús volt benne ) tégy hozzá salátát,grillezett gombát, hagymát friss jellege miatt adj hozzá paradicsomot cheddar sajtot és mindezt baconnel koronázd fokhagymás fűszeres kenyérbe zárva, majd tálald sültkrumplival.

Visszafele én vezettem, mivel mindenki ivott, minimum 2-3 sört, én meg túl fiatal vagyok szóval szivtam, de legalább vezethettem. Holnap indulunk vissza Seattle mellé Danielékhez, útközbe átmegyünk sok városon, lehet portlanden is, szóval csinálok sok képet, rakom fel, meg az eddigieket is feldobom addig.

Egész nap kirándultunk, elmentünk a hegyekbe, nincs innen messze olyan 40-50 mérföldre. Reggel még elmentünk a családdal reggelizni a szomszédos városba Redmondba. A narancslé finom, a kávé még mindig borzalmas, véleményem szerint ihatatlan, vagy iható de azt a kategóriát már inkábbb kávés tejnek hivják. Hegyekben megnéztük egy folyónak a forrását, hesszeltünk kis erdei utakon a folyó mellett, néztünk haltelepet, ahol a halak kicsit nagyobbra nőttek mint mondjuk a kezem. Jah és a legjobb, voltunk egy vulkáni hegyen, ahol a párszáz éve kiömlött vulkáni kőzet volt látható mindenhol. Ha azt mondják itt forgatták a Gyűrűk ura mordori részét, feltétel nélkül elhiszem, mert csak az orkok hiányoztak, a táj stimmelt.  Ez persze igy leirva dögunalom, de ha látja az ember, akkor gyönyörű és érdekes is egyben, amit majd képekkel alátámasztok. Lehet, hogy igy előre kijelentem, hogy kicsit jobban tetszik ez a vidéki amerika mint a nagyváros New York. Sokkal közvetlenebbek itt az emberek, ráérnek nincs az a rohanás. Nem zárják az ajtókat, nem félnek attól, hogy bárki is lopni akarna. Az erdőben 1 eldobott cigicsikket vagy papirszalvétát se lehet látni, minden tiszta, a közvécék se koszosak. 

Nem tudom, valahogy itt más az emberek felfogása mint nálunk. Ha csak pár dolgot megpróbálnánk mi is, lehet sokkal élhetőbb környezetet hoznánk létre, mint amiben most vagyunk. Ezzel persze nem a magyarokat akarom támadni, csak pár hülye dologról kéne leszokni, mint például eldobálni a szemetet ott, ahol éppen befejeztük a tartalmának elfogyasztását. Itt furcsa módon működik. Rájöttem közbe a rejtélyre is, hogy miért van minden élelmiszer ekkora kiszerelésben: a városszerkezetek itt egyáltalán nem hasonlitanak a nálunk megszokottra, nincs nagyon konkrét városközpont, vagy ha van, nem olyan zsúfolt mint nálunk, teljesen szétvannak szórva, errefele az emberek jelentős része Ranchokon, farmokon lakik, vagy a város szélén lakókocsi telepeken, vagy nem sokban különböző ház telepeken amik voltaképpen majdnem lakókocsik csak fából, de kinézetre és méretre sokszor megegyeznek. Van, hogy a legközelebbi bolt 20-30 mérföld (km = x1,6 ) tehát nem tehetik meg, hogyha valami eszükbe jut, mint nálunk, hogy lefutnak gyorsan kisboltva venni még 1 liter tejet vagy egy kis RAMA-t a vészkalapácsos törővel. Képeket majd rakok, egyenlőre ennyi :) 

 Day 3

új képek: http://picasaweb.google.hu/kisgorbi/Nevtelen#

Tegnap nem volt net, mint kiderült azért, mert a kábel rossz helyre volt dugva a routerbe és igy érzékelte a gép, de nem ment fel netre, szóval megkése, de irok. 

Reggelit már irtam, utána be a kocsiba elindultunk. A táj gyönyörű, bár elég erősek a kontrasztok. Kb 2000méterről indultunk hatalmas erdő, minden zöld, és szinte minden átmenet nélkül, ahogy mentünk lejebb eltűntek a fák és voltaképp sikságra értünk, ami jelentősebb mértékben ki volt száradva. Mentünk szűk kanyanokon át, ahol az út a folyó vonalát követte, embereket nem nagyon lehetett látni, egy - két kemping szakitotta csak meg a látképet. Dél körül megálltunk ebédelni, egy mexikói kajáldába. Azért ami otthon van, annk ehhez semmi köze. Leültünk, kérdés nélkül hozták a vizet, tortilla chipset és hozzá szószt, ami persze jár, teljesen ingyen, hogy amig várunk a kajára se éhezzünk. Burrito Tijuanát rendeltem, amiben volt bab rizs csirke paprika, mellé tejföl guacamole és tejföl amivel lehetet kengetni. Az első harapás után egy szépen összehangolt izorgia robbant szét a számba, és teritett a padlóra a hatása, aztán a vége felé a mennyisége, mivel még drága Máté barátom is jóllakott volna vele:) kaja után tovább mentünk, még kb az út fele lehetett hátra. Úgy 30-40 mérfölddel később megálltunk egy kis városba, egy kávére és kisebb nagyobb dolgok elintézésére. A hely maga volt a kisvárosi amerika, bár nálunk ez inkább egy alacsony lakosságú falu lenne. Régi autók, házak, tárgyak, filmekben látott kis kávézóval, sima semmi közepén lévő benzinkúttal ( lesznek majd képek ) A kávézó. Bementünk, leültünk, rendeltünk 1 hosszúkávét, ami tényleg hosszú, mert vagy fél liter és valami borzalom, hogy milyen ize van, de legalább hungarocell pohárba kaptuk a környezettudatosság jegyében.   Közben a pultos nénivel beszélgettünk, és hallgattuk a bent ülőket, akik éppen arról meséltek, hogy vmelyik este találtak egy csörgőkígyót a hátsó teraszukon. Én ezen azért Szombathelyen meglepődnék, erre meg minden napos. Nem baj, nyugtat a tudat, hogy náluk viszont nincsenek nagyon öö.. mondjuk darazsak, legalábbis ezen a sivatagos részen. Kávé után tovább mentünk, láttuk még sok kis várost, aztán ideértünk Terrebonnéba, a Smith Rock mountain national park mellé ahol akövetkező egy hétben lakni fogunk. Lepakoltunk, kicsit nézegettünk, ittunk egy sört, majd mentünk be Redmondba a családi vacsora helyszinére. 

Nagynehezen rávettem magam és steaket rendeltem, minden eddigi állitásomat leküzdve, hogy a félig átsült hús nem lehet finom, sőt undoritó és rágós és különbenis. Tévedtem. Úgy érzem kezdek szocializálódni ehhez az élethez, erre az egy hétre minimum, ami családnál vagyunk. Az étteremben az asztalra kivoltak rakva életrajzok, hogy a molnár család, hogy került ide Magyarországról, hogy kezdték, hogyan éltek..stb képekkel szinesitve a szöveget. A társaság jó volt, a steak kiváló, a pincér szépek, különös tekintettel egyikükre :) Steak után tesóval egy közös szerény Double Chocolate Brownie, ami nagyon finom volt, de nem túl fogyókúra barát. Brownie, ami majdnem tömény csoki, tejszinhab fahéjjal megszórva, karamellizált mogyoró, vanilifagyi és egy kevés málnás Jam mellé, és ezt egyszerre kellett megenni. Vacsora után beszélgettünk, aztán kifele menet a parkolóba találtam egy shelby mustangot, de sajnos a fényképezéshez már túl sötét volt.

Mikor visszaértünk a házhoz, hátramentünk a karám mögé, ahol már égett a tűz, beszélgettünk borozgattunk még, és csináltunk browniet, amit mindenképp kiakartam próbálni. Brutálisan édes tömény, egyszer - egyszer megenném, de egymás után többet, sőt rendszeresen, nem lehetne kibirni. Recept: Mályvacukrot rá kell tűzni egy nyársra, tűzön karamellizálni, hogy kivül barnás legyen belül folyjon, nekem persze sikerült felgyújtani, de szerintük úgy jobb, mert ha ropogós akkor finom ráadásul nem kell annyit vacakolni azzal, hogy szépen megolvadjon. Ha ezzel kész vagyunk fogunk egy szép szelet édes kekszet, kettétörjük, rárakjuk a mályvacukrot, rá egy szelet csokit és erre megy a keksz másik fele. A mályvacukor folyik a csoki beleolvad, a keksz is édes. Egy kicsit tömény de amerikai :) 

Elmélkedés: 320 mérföldet autóztunk tegnap ami egyrészt hámhúsz ( south park a szivola ) másrészt 512km, de olyan utakon, hogy ezek mellett a Magyar Autópálya kezelő Zrt. öntösön magára benzint és gyújtsa fel magát, mert amerra jöttünk még a mellékúton se volt egy apró mélyedés se, pedig itt több és nehezebb kamion jár mint nálunk. Ez eddig rendben is van, de vannak szakaszok amikor egy sivatagos területen mész át, kb 100km-t nyil egyenesen és végig speed limit 55mph ami 90km/h és egyszerűen nem lehet hajtnai, mert mindenhol mérnek. Szóval idegbetegeknek nem ajánlott, hacsak nincs sok felesleges pénzük, amit az amerikai államnak szeretnének adományozni.

A tegnapi amcsi vacsora után, ami tök olyan volt mint a filmekbe, minden tál körbemegy, utána sült áfonyás morzsá vanilia fagyis, nagyon édes cucc,  ma egy általam elképzelt tipikus amcsi reggeli volt. Felkeltünk, zuhany, hajmosás..etc Felmentünk reggelizni, az asztal rogyásig pakolva, Jam, Peanut Butter, Cuttage Cheese, sajtos piritós, sima piritós, barack, áfonya, áfonya lé ( van sok áfonyabokruk, és kicsit rávannak kattanva ) és még sok minden amerikai dolog :) Nagyon bőséges, nagyon finom volt, bár lehet megfogom utálni az édeset, mivel kipróbáltam a már filmekbe is szájhúzos kaját: mogyórvajas kenyér áfonya dzsemmel. Elég nagy meglepetésemre, még nagyobbra mint a humus, nem hogy nem volt szar, még finomnak is mondanám, Persze megőrülnék ha minden nap ezt kéne ennem, de most egy hétig amig családnál vagyunk elviselhető :) nah megyek pakolni, mert indulunk

picasaweb.google.hu/kisgorbi/AMERIKA

Reggel meglepő módon kelés, összepakoltunk mindent, kitámolyogtunk reggelizni. Reggeli után gyomor és zseb megpakolva ( csak kétszersült, nem kell roszra gondolni ) vissza gyors a táskákért, ki a buszra, hogy le ne késsük. Pont odaért, de kb 15 órát vártunk mert a sofőr elment cigiért meg kávézni. Reptér. Elmentünk a kapuhoz ahol be kell szállni, szokott procedúra, kipakol a röntgen gépre, átmész a fémjelző kapun, persze rám megint becsipogott mint pesten, és megint jól végigtapogattak mint pesten csak itt nem nyúltak bele gatyámba, aminek azért egy kicsit örültem jobban megnézve a kb 2méter10centis fekete reptéri ellenőrt. Beccsekolás után vonat! vitt át a kapuhoz ahonnan indultunk. Ilyenen se mentem még, ezért egy csöppet frusztrált, hogy nem volt sofőr. Kapunál még kicsit várni kellett, ott arra vadásztunk, hogy kinél lehetne aprót váltani, mivel automatában 2 euro volt a viz bármelyik shopba pedig minimum 4 euro. 11 óra kapukat kinyitották, beálltunk a sorba, szépen lassan elaraszoltunk, minden irat rendben, valamit hraccsoltak franciául, bár angolul köszöntem és mehettünk is a gépre. ( Airbus A340  <-- valahogy igy nézhettünk ki kivülről, még a kifutópálya is stimmt ) Az előző gépnél kb 30 méterrel és egy középső ülés sorral volt hosszabb és kis képernyőkkel volt kényelmesebb. Bepakolás felszállás.. bla bla. Az egyetlen emlitésre méltó momentum az volt, hogy a kifutón velünk együtt 10 gép várt arra szépen libasorban, hogy felszálhasson :)

Az út

Felszállás után egy kicsit lesegettem, aztán eltűntünk egy felhőbe, jódarabig semmi se látszott, csak a gép gps-n néztem, hogy merre megyünk, aztán Anglia felett elkezdett tisztulni, feltűnt a csodálatos angol táj, de sajnos londolt elkerültük. Aztán skócia, szántóföldek, zöld erdők, aztán sokáig semmi. Amikot legközelebb lehetett bármi mást látni a felhőkön és az óceánon kivül, megláttuk izlandot.A partja látszott csak, hamar meglehetett unni. Aztán sokáig óceán és megláttuk Grönlandot. Lenyűgöző látvány ahogy az óceánból kiemelkedik többszáz mini jéghegy, vagy úszó jégdarab, a part fele haladva egyre sűrűsödve. Amig nem értük a hóhatárt, viszonylag magas hegyek, szűk öblök és gleccserek vonalába lehetett gyönyörködni, fényképezni kamerázni. Bátyám pont elment lábat nyújtani, mellém cserébe lehuppant egy spanyol néni, akkor előbb megkérdezte, hogy beszélek-e spanyolul mondtam english, erre h beszélek franciául mondtam english, és onnantól kb 5 percig beszélt hozzám spanyolul, amit meglepétesmre kb 1,4részt meg is értettem, nemhiába akarom megtanulni egyszer ezt a nyelvet :) Legközelebb már a nagy U.S.A.-t láttuk, felhők felett kibukkanó hegycsúcsokkal, majd megláttuk Seattlet a 10,5 órás 8100km-s út végét. Leszálltunk, besétáltunk útlevelet megmutattuk, vettek ujjlenyomatot, lefényképeztek ( nem borotválkoztam 3 napja, szal csodálatos fejem volt.. ) szóval innentől már azt is tudják mikor megyek wc-re vagy mikor irok blogot. Itt lőttem sunyiba pár képet, mint később kiderült nem kellett volna, de ne ugorjunk a dolgok elejébe. Hivatalosan is beléptünk a " Welcome to United States of America " feliratú tábla alatt, amit le is fényképeztem, hogy majd felrakom illusztrálás gyanánt. Lent előkeritettük a bőröndjeinket, amikkel szépen finom bántak:) ( értsd: letörött róla az acél lakatom cipzárostul ) Haladtunk a megváltást jelentő külvilág haza amikor egy nem túl kedves látszó repteres bácsi odalépett hozzám, elkérte az útlevelet, beutazási kérdőivet, majd megkérdezte, hogy használtam is-e a nyakamba lógó fényképezőt. Nem tagadtam, mert itt az emberek annyira nem értik a viccet, és a végén még repülhettem volna vissza Francba, ezért mondtam neki: Yes, I take a photo. Mondta, hogy nem lehet, ezért sürgősen töröljem ki a szeme láttára, bár sehova nem volt kiirva, és ennek örömére végignézte, majd még 20-20 képet mind2 irányba végig görgetettetett velem, hogy nem dugtam-e el a szigetes képeim közé egy rejtett kamerát véletlenül.. Utána pár kérdés erejéig még pisztergált mint pld: honnan jöttünk, miért jöttünk, mennyi pénzt hoztunk, meddig maradunk, mit dolgozunk, kihez jöttünk, mit csinálunk. Procedúra vége, Welcome to United States, sok amerikai ember, sok nagy autó. Reptéren már várt ránk egy terrororista elháritó csoport helyett anyukám apukájának az unokatesója.

Trip to Redmond WA

Beültünk a kocsiba, kis hibrid yamaha, ki az autópályára, el az autókölcsönzőbe. Körülbelül a 3. perc után kijelentettem, hogy nekem tetszik ez az ország, persze a filmekben láttakhoz hasonlitom. Az út mellett rengetek gyorsétterem autó karbantartó műhely és kávézó van. Seattle fele mentünk Ahol a szombathelyi 14 emeletes ház mellett, még a parkholóházak is felhőkarcolónak tűntek. Kölcsönzőbe egy Mazda 6-ot kaptunk, lehetne igy Magyarországon is, ez volt a legolcsóbb kocsi. Kölcsönzőből idejöttünk, ahol most is vagyunk Danielék házába. ( A rokon ) Itt egy kis welcome kajálással és sörrel vártak. A kaja egyszerű volt nagyszerű volt, de nagyszerű. Csikokra vágott paprika, paradicsom, dió, cseresznye, kecske sajt, valami bire sajt és humusz ( megláttam, gondoltam mosolyogva megeszem, és majd sunyiba kihányom, de meglepő módon finom, és még magamtól is vennék ha lenne rá lehetőségem ) Visszakanyarodva a házra, gyönyörű. Egy kis kavicsos erdei úton kell bejönni, itt vannak házak vagy tanyák kinek hogy tetszik, szétszórva. Az összes fából épült, belül os szinte minden fával van megoldva, nagy ablakokkal és terekkel a fák ölelésében. Gyönyörű ez a táj. Kaja után elmentünk kicsit sétálni az erdőbe és szomszádokat látogatni. Utána vissza a házba, kicsit még beszélgettünk, nosztalgia, hogyan kerültek ide, mit dolgoztak..stb ( boeing gyárba mérnökök voltak ) Utána lejöttünk ide tesómmal az alsó szintre, ahol aludni fogunk, van egy emeletes ágy, fürdő és  egy 100cm-s tv házimozi rendszerrel. Lassan hűvös is kezdd lenni. Kicsit érdekes itt az idő, nappal 30-32 fok van éjszaka pedig 1-2 fok. A képeket lassan felrakom gépre, és madj kitalálom hol, de megosztom, bár már nem vagyok annyira fitt, mivel kb 20 órája fenntvagyunk. Ez a 9 órás időeltolódás kicsit összezavar. Az agyam viaskodik azzal, hogy tudom hány óra van otthon, de látja, hogy világos van, csicseregnek a madarak, akkor meg mi a francnak aludni, inkább irom a hülye blogom :) 

Nah, mára ennyi, holnap reggel 6kor, ami otthon este 9 azthiszem, megyünk tovább beniékhez aki Daniel öccse, és ahol lesz a nagy családi muri. Itt vannak a szomszédba olyan 800km-ra, szerintük nincs olyan messze :) 

ui.: meglepően sokan olvasták, köszi :)

uiui.: (utó utóirat) nem értem, miért szidák sokan a repülős kaját, szerintem finom, ebédre gaspacho, kókusztejes csirke, valami zöldséges risszel 2 üveg bor, nagyon finom süti, saláta, vacsora, saláta, bagett, vaj, sajtrkrém, nagyon finom süti )

Indulni amerika. a sok film után már kiváncsi vagyok némi összehasonlitási alapra, most majd meglátjuk. Szóval reggel még volt egy kis dolgom, persze megint berosszultam, de egy kis algopiryn helyre tett. pestre 3,5 óra alatt értünk fel kb, mert sikerült dugóba kerülni. Pesten el a bátyámhoz, felszedtük ebéd, ki a ferihegyi a repülőtérre. Beccsekoltunk, minden ok. Kb 1 óránk volt a gép indulásáig. Itt mr kicsit elkezdtem aggódni, mivel még nem ültem repülőn. Aztán eljött pillanat, felszálltunk, danika leült az ablak mellé, a gép lassan kigurult a kifutóra, egy pillanatra megállt, gyorsan 2 rágóba a szájba, aztán kilőtt. Lassan emelkedni kezdtünk dugult a fülem alig hallottam valamit, alattam elterült Budapest.. ( te csodás ) meseszerű volt, aztán lassan felemelkedtünk a felhők felé, ezt nehéz szavakba önteni, egyszerűen csodálatos, és mindenképpen szebb a kilátás mint a gyorsvonat ablakából. Kb egy órán át bámultam a végtelen felhőtengert, bár semmi érdekes nem volt rajta, csak mint megannyi puha paplan, az ember szivesen belessüppedt volna. Lassan telt az út, aztán csak odaértünk, leszállás. Az egy borzalom volt. Megvagyok fázva, és egyszerűen nem birtam kiegyenliteni a nyomást, nagyon fájt a fülem, és semmit se hallottam szinte. Gép leszállt nem lett jobb. Reptéren, kicsit bolyongtunk aztán nagy nehezen megtaláltuk a buszt, ami idehozott a hotelhoz, mert a gépünk csak holnap megy tovább seattlebe. Elképesztő ez a hely. A reptér és a hozzá tartozó szállodák kb akkora területet tesznek ki mint körmend, én meg ferihegyet gondoltam nagynak :) Ideértünk Etap hotel, szállást megkaptuk, cucc lerak, gondoltuk elmegyünk iszunk egy pohár bort, nah itt kezdődtek a kalandok és a mindennek elmondott üzletvezető néni sztorija.

Beültünk az egyetlen étterembe ami kb 20km-es körzetben van. Rendeltünk egy üveg bort, miután jó magyar módjára megettük a kis 200ft-ból kihozott szendicseinket a szobába, hogy majd leöblitjük kicsit. ( vajas, sülthúsos kenyér ) Kihozzák a bort, kérdezik mit kérünk még, mondtuk semmit, only wine, thx. Üzletvezető néni ránk néz this is a restaurant don' pub, please eat is. Ekkor egy halk anyád hagyta el a szánkat, mivel nem éppen az a filléres Király bisztró kategória, de örüljöna fejének, kikértük a legolcsóbb a előételt :) Jó be kell vallani finom volt, de 4 euro egy kis pástétomért meg egy bagettért.. khm.. kicsit azért nyazsgem. Ezután vissza az etap hotelbe, kb 300 méter,  most meg épp ezt a blogot irom. Holnap 7kor kelünk, reggeli, aztán ki a reptérre mert fél11kor indul a gép egy könnyed 10,5órás útra, hogy mosolygást szinlelve " frissen " leszálljunk a gépről, ahol már az amcsi rokonok várnak ránk. jóccak.