Indulni amerika. a sok film után már kiváncsi vagyok némi összehasonlitási alapra, most majd meglátjuk. Szóval reggel még volt egy kis dolgom, persze megint berosszultam, de egy kis algopiryn helyre tett. pestre 3,5 óra alatt értünk fel kb, mert sikerült dugóba kerülni. Pesten el a bátyámhoz, felszedtük ebéd, ki a ferihegyi a repülőtérre. Beccsekoltunk, minden ok. Kb 1 óránk volt a gép indulásáig. Itt mr kicsit elkezdtem aggódni, mivel még nem ültem repülőn. Aztán eljött pillanat, felszálltunk, danika leült az ablak mellé, a gép lassan kigurult a kifutóra, egy pillanatra megállt, gyorsan 2 rágóba a szájba, aztán kilőtt. Lassan emelkedni kezdtünk dugult a fülem alig hallottam valamit, alattam elterült Budapest.. ( te csodás ) meseszerű volt, aztán lassan felemelkedtünk a felhők felé, ezt nehéz szavakba önteni, egyszerűen csodálatos, és mindenképpen szebb a kilátás mint a gyorsvonat ablakából. Kb egy órán át bámultam a végtelen felhőtengert, bár semmi érdekes nem volt rajta, csak mint megannyi puha paplan, az ember szivesen belessüppedt volna. Lassan telt az út, aztán csak odaértünk, leszállás. Az egy borzalom volt. Megvagyok fázva, és egyszerűen nem birtam kiegyenliteni a nyomást, nagyon fájt a fülem, és semmit se hallottam szinte. Gép leszállt nem lett jobb. Reptéren, kicsit bolyongtunk aztán nagy nehezen megtaláltuk a buszt, ami idehozott a hotelhoz, mert a gépünk csak holnap megy tovább seattlebe. Elképesztő ez a hely. A reptér és a hozzá tartozó szállodák kb akkora területet tesznek ki mint körmend, én meg ferihegyet gondoltam nagynak :) Ideértünk Etap hotel, szállást megkaptuk, cucc lerak, gondoltuk elmegyünk iszunk egy pohár bort, nah itt kezdődtek a kalandok és a mindennek elmondott üzletvezető néni sztorija.

Beültünk az egyetlen étterembe ami kb 20km-es körzetben van. Rendeltünk egy üveg bort, miután jó magyar módjára megettük a kis 200ft-ból kihozott szendicseinket a szobába, hogy majd leöblitjük kicsit. ( vajas, sülthúsos kenyér ) Kihozzák a bort, kérdezik mit kérünk még, mondtuk semmit, only wine, thx. Üzletvezető néni ránk néz this is a restaurant don' pub, please eat is. Ekkor egy halk anyád hagyta el a szánkat, mivel nem éppen az a filléres Király bisztró kategória, de örüljöna fejének, kikértük a legolcsóbb a előételt :) Jó be kell vallani finom volt, de 4 euro egy kis pástétomért meg egy bagettért.. khm.. kicsit azért nyazsgem. Ezután vissza az etap hotelbe, kb 300 méter,  most meg épp ezt a blogot irom. Holnap 7kor kelünk, reggeli, aztán ki a reptérre mert fél11kor indul a gép egy könnyed 10,5órás útra, hogy mosolygást szinlelve " frissen " leszálljunk a gépről, ahol már az amcsi rokonok várnak ránk. jóccak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.