picasaweb.google.hu/kisgorbi/AMERIKA

Reggel meglepő módon kelés, összepakoltunk mindent, kitámolyogtunk reggelizni. Reggeli után gyomor és zseb megpakolva ( csak kétszersült, nem kell roszra gondolni ) vissza gyors a táskákért, ki a buszra, hogy le ne késsük. Pont odaért, de kb 15 órát vártunk mert a sofőr elment cigiért meg kávézni. Reptér. Elmentünk a kapuhoz ahol be kell szállni, szokott procedúra, kipakol a röntgen gépre, átmész a fémjelző kapun, persze rám megint becsipogott mint pesten, és megint jól végigtapogattak mint pesten csak itt nem nyúltak bele gatyámba, aminek azért egy kicsit örültem jobban megnézve a kb 2méter10centis fekete reptéri ellenőrt. Beccsekolás után vonat! vitt át a kapuhoz ahonnan indultunk. Ilyenen se mentem még, ezért egy csöppet frusztrált, hogy nem volt sofőr. Kapunál még kicsit várni kellett, ott arra vadásztunk, hogy kinél lehetne aprót váltani, mivel automatában 2 euro volt a viz bármelyik shopba pedig minimum 4 euro. 11 óra kapukat kinyitották, beálltunk a sorba, szépen lassan elaraszoltunk, minden irat rendben, valamit hraccsoltak franciául, bár angolul köszöntem és mehettünk is a gépre. ( Airbus A340  <-- valahogy igy nézhettünk ki kivülről, még a kifutópálya is stimmt ) Az előző gépnél kb 30 méterrel és egy középső ülés sorral volt hosszabb és kis képernyőkkel volt kényelmesebb. Bepakolás felszállás.. bla bla. Az egyetlen emlitésre méltó momentum az volt, hogy a kifutón velünk együtt 10 gép várt arra szépen libasorban, hogy felszálhasson :)

Az út

Felszállás után egy kicsit lesegettem, aztán eltűntünk egy felhőbe, jódarabig semmi se látszott, csak a gép gps-n néztem, hogy merre megyünk, aztán Anglia felett elkezdett tisztulni, feltűnt a csodálatos angol táj, de sajnos londolt elkerültük. Aztán skócia, szántóföldek, zöld erdők, aztán sokáig semmi. Amikot legközelebb lehetett bármi mást látni a felhőkön és az óceánon kivül, megláttuk izlandot.A partja látszott csak, hamar meglehetett unni. Aztán sokáig óceán és megláttuk Grönlandot. Lenyűgöző látvány ahogy az óceánból kiemelkedik többszáz mini jéghegy, vagy úszó jégdarab, a part fele haladva egyre sűrűsödve. Amig nem értük a hóhatárt, viszonylag magas hegyek, szűk öblök és gleccserek vonalába lehetett gyönyörködni, fényképezni kamerázni. Bátyám pont elment lábat nyújtani, mellém cserébe lehuppant egy spanyol néni, akkor előbb megkérdezte, hogy beszélek-e spanyolul mondtam english, erre h beszélek franciául mondtam english, és onnantól kb 5 percig beszélt hozzám spanyolul, amit meglepétesmre kb 1,4részt meg is értettem, nemhiába akarom megtanulni egyszer ezt a nyelvet :) Legközelebb már a nagy U.S.A.-t láttuk, felhők felett kibukkanó hegycsúcsokkal, majd megláttuk Seattlet a 10,5 órás 8100km-s út végét. Leszálltunk, besétáltunk útlevelet megmutattuk, vettek ujjlenyomatot, lefényképeztek ( nem borotválkoztam 3 napja, szal csodálatos fejem volt.. ) szóval innentől már azt is tudják mikor megyek wc-re vagy mikor irok blogot. Itt lőttem sunyiba pár képet, mint később kiderült nem kellett volna, de ne ugorjunk a dolgok elejébe. Hivatalosan is beléptünk a " Welcome to United States of America " feliratú tábla alatt, amit le is fényképeztem, hogy majd felrakom illusztrálás gyanánt. Lent előkeritettük a bőröndjeinket, amikkel szépen finom bántak:) ( értsd: letörött róla az acél lakatom cipzárostul ) Haladtunk a megváltást jelentő külvilág haza amikor egy nem túl kedves látszó repteres bácsi odalépett hozzám, elkérte az útlevelet, beutazási kérdőivet, majd megkérdezte, hogy használtam is-e a nyakamba lógó fényképezőt. Nem tagadtam, mert itt az emberek annyira nem értik a viccet, és a végén még repülhettem volna vissza Francba, ezért mondtam neki: Yes, I take a photo. Mondta, hogy nem lehet, ezért sürgősen töröljem ki a szeme láttára, bár sehova nem volt kiirva, és ennek örömére végignézte, majd még 20-20 képet mind2 irányba végig görgetettetett velem, hogy nem dugtam-e el a szigetes képeim közé egy rejtett kamerát véletlenül.. Utána pár kérdés erejéig még pisztergált mint pld: honnan jöttünk, miért jöttünk, mennyi pénzt hoztunk, meddig maradunk, mit dolgozunk, kihez jöttünk, mit csinálunk. Procedúra vége, Welcome to United States, sok amerikai ember, sok nagy autó. Reptéren már várt ránk egy terrororista elháritó csoport helyett anyukám apukájának az unokatesója.

Trip to Redmond WA

Beültünk a kocsiba, kis hibrid yamaha, ki az autópályára, el az autókölcsönzőbe. Körülbelül a 3. perc után kijelentettem, hogy nekem tetszik ez az ország, persze a filmekben láttakhoz hasonlitom. Az út mellett rengetek gyorsétterem autó karbantartó műhely és kávézó van. Seattle fele mentünk Ahol a szombathelyi 14 emeletes ház mellett, még a parkholóházak is felhőkarcolónak tűntek. Kölcsönzőbe egy Mazda 6-ot kaptunk, lehetne igy Magyarországon is, ez volt a legolcsóbb kocsi. Kölcsönzőből idejöttünk, ahol most is vagyunk Danielék házába. ( A rokon ) Itt egy kis welcome kajálással és sörrel vártak. A kaja egyszerű volt nagyszerű volt, de nagyszerű. Csikokra vágott paprika, paradicsom, dió, cseresznye, kecske sajt, valami bire sajt és humusz ( megláttam, gondoltam mosolyogva megeszem, és majd sunyiba kihányom, de meglepő módon finom, és még magamtól is vennék ha lenne rá lehetőségem ) Visszakanyarodva a házra, gyönyörű. Egy kis kavicsos erdei úton kell bejönni, itt vannak házak vagy tanyák kinek hogy tetszik, szétszórva. Az összes fából épült, belül os szinte minden fával van megoldva, nagy ablakokkal és terekkel a fák ölelésében. Gyönyörű ez a táj. Kaja után elmentünk kicsit sétálni az erdőbe és szomszádokat látogatni. Utána vissza a házba, kicsit még beszélgettünk, nosztalgia, hogyan kerültek ide, mit dolgoztak..stb ( boeing gyárba mérnökök voltak ) Utána lejöttünk ide tesómmal az alsó szintre, ahol aludni fogunk, van egy emeletes ágy, fürdő és  egy 100cm-s tv házimozi rendszerrel. Lassan hűvös is kezdd lenni. Kicsit érdekes itt az idő, nappal 30-32 fok van éjszaka pedig 1-2 fok. A képeket lassan felrakom gépre, és madj kitalálom hol, de megosztom, bár már nem vagyok annyira fitt, mivel kb 20 órája fenntvagyunk. Ez a 9 órás időeltolódás kicsit összezavar. Az agyam viaskodik azzal, hogy tudom hány óra van otthon, de látja, hogy világos van, csicseregnek a madarak, akkor meg mi a francnak aludni, inkább irom a hülye blogom :) 

Nah, mára ennyi, holnap reggel 6kor, ami otthon este 9 azthiszem, megyünk tovább beniékhez aki Daniel öccse, és ahol lesz a nagy családi muri. Itt vannak a szomszédba olyan 800km-ra, szerintük nincs olyan messze :) 

ui.: meglepően sokan olvasták, köszi :)

uiui.: (utó utóirat) nem értem, miért szidák sokan a repülős kaját, szerintem finom, ebédre gaspacho, kókusztejes csirke, valami zöldséges risszel 2 üveg bor, nagyon finom süti, saláta, vacsora, saláta, bagett, vaj, sajtrkrém, nagyon finom süti )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.